λωβήτορι
λωβητήρ, one who treats despitefully, a foul slanderer
| Singular | Dual | Plural | |
|---|---|---|---|
| Nominative | λωβητὴρ | – | λωβητῆρες |
| Genitive | – | – | – |
| Dative | – | – | – |
| Accusative | λωβητῆρα | – | – |
| Vocative | – | – | λωβητῆρες |
λωβητήρ, one who treats despitefully, a foul slanderer
| Singular | Dual | Plural | |
|---|---|---|---|
| Nominative | λωβητὴρ | – | λωβητῆρες |
| Genitive | – | – | – |
| Dative | – | – | – |
| Accusative | λωβητῆρα | – | – |
| Vocative | – | – | λωβητῆρες |