Εὐχήνωρ
Εὐχήνωρ, Euchenor
Εὐχ·ήνωρ, ορος (ὁ) Eukhènôr, h. Il. 13, 663.
Étym. εὐχή, ἀνήρ.
Εὐχήνωρ
- Greek.
- Son of Polyidus-2.
- Killed by Paris Il. 13.663.
Εὐχήνωρ : son of Polyīdus, Il. 13.663.