οἰκτίρμων
οἰκτίρμων, merciful
οἰκτ-ίρμων, ον, gen. ονος,
- merciful, Gorg. Pal. 32, Theoc. 15.75, AP 7.359, LXX Ex. 34.6, al., Ev.Luc. 6.36.
οἰκτίρμων, ων, ον, gén. ονος, compatissant, miséricordieux, Thcr. Idyl. 15, 75 ; Anth. 7, 359, etc. ; NT. Luc. 6, 36 ; Jac. 5, 11.
Étym. οἰκτίρω.
οἰκτίρμων, ον, mitleidig, barmherzig ; Theocr. 15.75 ; Ep.adesp. 632 (APP 225); auch NT.
οἰκτίρμων, ονος,
- merciful, Theocr., NTest.