About Report a problem

Menu

χαριστέος

χαριστέος, one must gratify

χαριστέος, α, ον [ᾰ] vb. de χαρίζομαι, Phil. 1, 253 ; au neutre, Plat. Phædr. 227c ; Arstt. Nic. 9, 2, 3 ; Clém. 443.

Saved

Recent