ἀνόρατος
ἀνόρατος, invisible
ἀνόρᾱτος, ον,
- v.l. for ἀόρατος in Pl. Ti. 51a, Polycharm. 1.
invisible
εἶδος
ἀν·όρατος, ος, ον [ρᾱ]
1 invisible, Plat. Tim. 51a ||
2 inconnu, Polycharm. (Ath. 333f).
Étym. ἀν-, ὁράω ; cf. ἀόρατος.
ἀνόρατος, [ᾱτ], unsichtbar, Plat. Tim. 51a. S. ἀόρατος.