About Report a problem

Menu

ἀποδοκιμαστέον

ἀποδοκιμαστέον, one must reject

ἀποδοκῐμ-αστέον,
  • one must reject, X. Eq. 3.8, Onos. 1.19.
      • 2 -αστέος, α, ον, to be rejected, Arist. Po. 1462a8, Luc. Herm. 18.

Saved

Recent