οἰνάρεον
οἰνάρεον, a vine-leaf
οἰνάρεον, ου (τὸ) [ᾰ] c. οἴναρον, Thcr. Idyl. 7, 134.
οἰνάρεον, τό, poet. = οἴναρον, Theocr. 7.134.
οἰνάρεον, ου, τό,
- a vine-leaf, Theocr. poet. for οἴναρον