ἄλυξις
ἄλυξις, an escape
ἄλυξις, εως, ἡ, (ἀλύσκω)
- escape, A. Ag. 1299, Q.S. 12.212.
ἄλυξις, εως (ἡ) [ᾰ] action d’échapper, d’où moyen de fuir, Eschl. Ag. 1299 ; Q. Sm. 12, 212.
Étym. ἀλύσσω.
ἄλυξις, ἡ (ἀλύσκω), das Entfliehen, Vermeiden, Aesch. Ag. 1272 u. sp.D.
ἄλυξις
ἀλύσκω
- an escape, Aesch.