About Report a problem

Menu

τρίπος

τρίπος [ῐ], ὁ,
  • poet. for sq., nom. sg., Il. 22.164, Hes. Sc. 312, IG 4.801 (Troezen, vi B. C.) (v. τρίπους fin.); acc. τρίπον AP 3.6 (Inscr. Cyzic.); neut. τρίπον ib. 14.64; gen. τρίπου EM 20.18.

Saved

Recent