About
Menu

δύσφημος

δύσφημος, of ill omen, boding

δύσφημ-ος, Dor. -φᾱμος, ον,
  • of ill omen, boding, Hes. Op. 735; opp. εὔφημος, E. Andr. 1144, Pl. Hp.Ma. 293a. Adv. -μως, ἱερουργεῖν Zen. 4.95.
    • II slanderous, shameful, ἔπη Thgn. 307; λόγος Men. 715; abusive, Plu. Luc. 18. Adv. -μως Phryn. PS p.62 B.
    • III of ill fame, evil, κλέος Pi. N. 8.37.

Saved

Recent